Hegyvidék rajzok / Tusrajzok a XII. kerületben

...közkívánatra legyen itt néhány újságrajz is a hegyvidékes csúcskorszakból...

sorrendben: Alkotás utcai homlokzat, Szent János kórház, Farkasréti templom, Fehér autók íve a Nárcisz utcában, és az egyik kedvencem, úgy emlékszem a címe ez: Menyét utcai ház (ez utóbbi túl merész volt az újságnak, nem jelent meg sohasem)...

...néhány réges-régi illusztráció. Mostanában ilyesmit tanítok drága, hálátlan tanítványkáimnak...

"Nagylábon ülő" - az áthallás a nagylábon élő kifejezéssel, nem rossz közelítés, van benne egy ilyen játék a szavakkal, de a kép keletkezése ennél egyszerűbb motiváció alapján született: Gyula bácsi modellünk az egyetemen közkedvelt volt, sajátos alkata sokmindenkit megihletett, többek közt engem is (bár ezen a képen az alkat nem érvényesül, de majd teszek fel olyan képet is, amin látni fogja kedves olvasóm), viszont a kép alapját képező tanulmányrajz elkészültéhez igenis szükség volt rá. A linóba történő átírás már hajlamaimnak engedve sokkal líraibb, filozófikusabb történet...de mindenkire rábízom, mit bogoz ki belőle...

..."Anyámat megszőttem" - Anyukámról készült rajz az alapja, és az a nagyszerű találmányom, ahogyan a linóban a szövést utánozni akartam. De mindezeket alátámasztja és értelmet ad neki az, hogy e technika igen illik és nagyon is beszédes anyukám mélységes, tiszteletre méltó, szövevényes, és gazdag lelki életét illetően...

..."Tömeg, avagy a melegek bejönnek a hidegehez" -na senki se értse félre, inkább lelki-társas átvitt, mint a mássághoz kapcsolódó értelme van eredetileg... de ha bele gondolok, akkor ez utóbbi értelem sem rossz, hisz manapság elég aktuális...

"Tájidegen elem"...még félkész...de így is jó. Alcíme puritán és konkrét utalás van benne: "köszönet a székcipelésért". Girincsen történt, hogy képtelennek éreztem magam állva rajzolni, mikor témagyűjtő körútra indultunk, de egy igazi önfeláldozó személy saját kényelmét hősiesen feladva s irántam kitartó türelmet gyakorolva cipelt nekem egy rém nehéz széket...nos, mikor ezt egy alkalommal letette (téma óvatos és előzőleges megközelítése), csodajó látványt nyújtott.

"Minidinnyés"..nem csalás, nem photoshop, igen, az az én kezem...kaptunk néhány mini keretet, találjunk ki valamit. Kívácsi lettem, vajon meg tudom e festeni már korábban elkészült "Dinnyés" képem miniben. Jópofa volt, csak a magok lettek aránytalanok, de már olyan csöpp ecsetem tényleg nem volt...

"Hegyvidéki látkép 1"...nahát ez érdekes meló, mert őkelme sokáig fiókban volt -most egy ideig még Orfűn méltó helyen, paszpartuban, üveg alatt-, de tény, megfeledkeztem róla, sőt, haragudtam rá...csekély megrendelésre készült munkáim egyike, valami kiadványban lett volna háttér, s vagy nem lett belőle semmi, vagy nem tudok róla, hogy mire használták fel...klasszikus kihasználós történet :-(...de tény, hogy mikor újra találkoztunk, nagyon megtetszett, s mindent megbocsátottam neki...

"Nedves pesti fények 1"..évek óta készülök egy sorozat elkészítésére, melyet eredetileg olajban gondoltam megvalósítani, de mivel akvarellben sokkalta bátrabb és elszántabb voltam mindig is (de végre! most nyár óta ez megváltozott, olajra fel!), hát a vizes technikában estem neki fotósorozatom áttranszformálásának. Semmi mélyfilozófia vagy társadalomkritika: csupán a színek, a formák és a centrális kompozíció izgatott...

"Nedves pesti fények 2"..a második, bocsánat a rossz fotóért, ígérem, ha tehetem lecserélem...

"Tálcás" ...egy girincsi közösségi teafőzés tipikus iskolás-piros tálcája, a kedvesen esetlenül szép rendbe sorolt poharakkal, és a nélkülözhetetlen konyhakendőmintás szalvétával...

Orfűi alkotótáborozásom termése főként festményekből áll, íme egy fotó, falon csüngő képeimről

Hamarosan elkezdődik...